Bevezető:
Egyszer volt, hol nem volt… Minden mese így kezdődik. De ez, nem olyan, mint a többi. Két lány, akik a legeslegjobb barátnők, nem is olyan rég találtak egy gyönyörű helyet, ahol végre nyugodtan beszélgethettek, és elmondhatták egymásnak a titkaikat. Ezen a törzshelyen derült ki, hogy mindketten szerelmesek belé. Ő, akit sosem hívtak a nevén, az osztálytársuk volt. Kevesebb, mint 2 és fél éve ismerték a fiút, de mégis vonzotta őket a karizmája. Nem volt az a legkedvesebb, sem a legjobb tanuló... Viszont, ha szerelmes az ember… Igaz, Szasza közelebb állt a fiúhoz, mint Gigi.
A törzshelyükre érve, a lányok észrevették, hogy a szél erősebben fújt, mint szokott, s a patak is hevesebben csobogott. A ” klubhelység” az erdő tölgyes részén, ahol minden zöld, és csak a madár csiripelés hallatszott, meg persze a szél süvítése a fák lombjain,
Kis törzshelyükön ülve, nem számítottak arra, hogy a fiú is ismeri a helyet. Ismeri? Nem kifejezés. Minden nap odajárt kicsit pihenni, a futás után. Imádott kocogni. És erre az erdő volt a legjobb hely, mert az erdő egy igazi akadálypálya volt számára. Ezen a helyen tudta leginkább kiüríteni elméjét.
-Ez különös.-mondta Szasza, miközben leült a kidőlt fára, amit egy másik tartott.
-De… Mi?-Kíváncsiskodott Gigi.
-Az...
